These tools will no longer be maintained as of December 31, 2024. Archived website can be found here. PubMed4Hh GitHub repository can be found here. Contact NLM Customer Service if you have questions.
Pubmed for Handhelds
PUBMED FOR HANDHELDS
Search MEDLINE/PubMed
Title: [Neurovascular compression of the medulla oblongata: a rare cause of secondary hypertension]. Author: Nádas J, Czirják S, Igaz P, Vörös E, Jermendy G, Rácz K, Tóth M. Journal: Orv Hetil; 2014 May 25; 155(21):838-42. PubMed ID: 24836320. Abstract: Compression of the rostral ventrolateral medulla oblongata is one of the rarely identified causes of refractory hypertension. In patients with severe, intractable hypertension caused by neurovascular compression, neurosurgical decompression should be considered. The authors present the history of a 20-year-old man with severe hypertension. After excluding other possible causes of secondary hypertension, the underlying cause of his high blood pressure was identified by the demonstration of neurovascular compression shown by magnetic resonance angiography and an increased sympathetic activity (sinus tachycardia) during the high blood pressure episodes. Due to frequent episodes of hypertensive crises, surgical decompression was recommended, which was performed with the placement of an isograft between the brainstem and the left vertebral artery. In the first six months after the operation, the patient's blood pressure could be kept in the normal range with significantly reduced doses of antihypertensive medication. Repeat magnetic resonance angiography confirmed the cessation of brainstem compression. After six months, increased blood pressure returned periodically, but to a smaller extent and less frequently. Based on the result of magnetic resonance angiography performed 22 months after surgery, re-operation was considered. According to previous literature data long-term success can only be achieved in one third of patients after surgical decompression. In the majority of patients surgery results in a significant decrease of blood pressure, an increased efficiency of antihypertensive therapy as well as a decrease in the frequency of highly increased blood pressure episodes. Thus, a significant improvement of the patient's quality of life can be achieved. The case of this patient is an example of the latter scenario. A nyúltvelő bal ventrolateralis részének kompressziója a terápiarezisztens hypertonia okaként ritkán diagnosztizált eltérés. A neurovascularis kompresszió okozta hypertonia gyógyszerre nem reagáló eseteiben dekompressziós műtét végzése jön szóba. A 20 éves férfi betegnél a hypertonia hátterében meghúzódó okot a szekunder hypertonia egyéb lehetőségeinek kizárása, a MR-angiográfiával igazolt neurovascularis kompresszió és a vérnyomáskiugrások alatt jelentkező fokozott szimpatikus aktivitás (sinus tachycardia) bizonyította. Ismételten jelentkező hypertoniás kríziseket követően műtétre került sor, amely során a bal arteria vertebralis és az agytörzs közé izomgraft behelyezése történt. A beteg a műtét után hat hónapig panaszmentes volt, a vérnyomáscsökkentő gyógyszereket jelentősen csökkenteni lehetett, a koponya MR-angiográfia is a nyúltvelői kompresszió megszűnését mutatta. Hat hónap után a vérnyomáskiugrások újra jelentkeztek, bár ritkábban és kisebb mértékben. A műtét után 22 hónappal készült koponya MR-angiográfia lelete alapján a betegnek reoperációt javasoltak. Szakirodalmi adatok alapján dekompressziós műtét után hosszú távon fennmaradó kedvező hatás csak az esetek harmadában várható. A betegek nagyobbik hányadában a műtét a vérnyomás csökkenéséhez, a vérnyomáscsökkentő terápia kifejezettebb hatásához, a vérnyomáskiugrással járó rosszullétek ritkulásához és ezzel a betegek életminőségének javulásához vezethet. A beteg története ez utóbbi kórlefolyást példázza. Orv. Hetil., 2014, 155(21), 838–842.[Abstract] [Full Text] [Related] [New Search]