MEDLINE/PubMed Journal Browser Search

Pubmed for Handhelds

PUBMED FOR HANDHELDS

Search MEDLINE/PubMed

Title: [Diagnostic challenges in pediatric cow’s milk protein allergy].
Author: Lendvai-Emmert D, Emmert V, Fusz K, Prémusz V, Németh V, Ligetvári R, Tóth GP.
Journal: Orv Hetil; 2019 Aug; 160(33):1311-1318. PubMed ID: 31401863.
Abstract:
Introduction and aim: The aim of our research is to evaluate and compare commonly performed diagnostic tests, and to examine the psychological disorders induced by this food allergy. Children with symptoms suggesting cow's milk protein allergy were included in this study (n = 47). Blood and saliva samples were collected from the participants. Parents were asked to fill in a questionnaire constructed by the research team (containing the DSM-5 symptoms checklist about attention deficit hyperactivity disorder). Method: One of the most widely used diagnostic tool is the skin allergy test, which was performed in 47 subjects (n = 47, mean age: 7.36 years); only 2 children showed positive test result for cow's milk. Lymphocyte transformation test was observed to be positive in 8 children (17%), 4 subjects demonstrated questionable results. In our sub-study about psychological symptoms (n = 43, mean age: 7.88 years), the score was according to the attention deficit hyperactivity disorder symptom checklist before the diet (6.88, SD: 4.43) and showed significant decrease after 3 months of the elimination diet (4.48, SD: 3.69, p = 0.001). Scores of children with sleep disorder (10.62, SD: 4.23) also represented a significant reduction after 3 months of the diet (6.69, SD: 4.59, p = 0.009). Salivary cortisol levels did not show significant changes before and after elimination diet. Results: According to our data, skin allergy testing and lymphocyte transformation test are not reliable diagnostic tools for establishing the diagnosis. Conclusion: We conclude that a significant improvement in clinical symptoms can only be achieved with a strict elimination diet. Orv Hetil. 2019; 160(33): 1311-1318. Bevezetés és célkitűzés: Kisgyermekek körében a leggyakrabban előforduló ételallergia a tehéntejfehérje-allergia, melynek klinikai megnyilvánulása igen változatos; emiatt a betegség diagnosztizálása sok esetben kihívást jelent, ami a korrekt diagnózis késői felállításához vezethet. Humánrészvizsgálatunk célja az allergia fennállásának kimutatására szolgáló diagnosztikai módszerek vizsgálata, valamint a betegséggel összefüggő viselkedésbeli problémák objektív paraméterekkel való alátámasztása. Módszer: Vizsgálatunkba tehéntejfehérje-allergia gyanúját felvető tünetekkel érkező gyermekeket vontunk be (n = 47). A kutatásban részt vevő gyermekektől nyál- és vérmintát vettünk, valamint saját szerkesztésű kérdőívet (a DSM-5 figyelemhiányos hiperaktivitási zavarra vonatkozó tünetlistáját is tartalmazza) töltettünk ki a szülőkkel. A klinikumban az allergia kimutatásának egyik leggyakoribb diagnosztikai módszere a Prick-teszt, mely esetünkben 47 (n = 47, átlagéletkor: 7,36 év) gyermekből 2-nél adott tejre pozitív eredményt. A gyakorlatban leginkább gyógyszerallergia kimutatására használt lymphocytatranszformációs teszt 8 gyermeknél pozitív, további 4-nél kétes eredményt mutatott. A pszichés eltéréseket vizsgáló részkutatásunkban (n = 43, átlagéletkor: 7,88 év,) a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar tünetlistája alapján a kapott pontok a diéta előtti értékhez képest (6,88, SD: 4,43) szignifikáns csökkenést mutattak 3 hónap eliminációs diétát követően (4,48, SD: 3,69, p = 0,001). Az alvászavart panaszként említők figyelemhiányra/hiperaktivitásra vonatkozó pontjainál (10,62, SD: 4,23) szignifikáns csökkenést tapasztaltunk a diétát követően (6,69, SD: 4,59, p = 0,009). A nyálkortizolszintek tekintetében a diéta előtti és utáni értékekben nem tapasztaltunk szignifikáns eltérést. Eredmények: Elmondhatjuk, hogy önmagában a Prick- és a lymphocytatranszformációs teszt nem alkalmas a tehéntejfehérje-allergia fennállásának kimutatására. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a tejfehérje indukálta figyelemzavar, fokozott impulzivitás, illetve alvászavar tekintetében az eliminációs diéta a tünetek mérsékeltebb előfordulását vagy akár teljes megszűnését eredményezi. Következtetés: Vizsgálataink eredményeinek tükrében elmondhatjuk, hogy a klinikai tünetekben látványos javulás csak a szigorúan betartott diéta mellett várható. Orv Hetil. 2019; 160(33): 1311–1318.

[Abstract] [Full Text] [Related] [New Search]